Szabó Ada poéta

leveleink lombja között

............... feszülve szűrődött

szürke szemeidbe

.................forró égitestem

selyemszalagon hevített

.................üvegpora aranyként

szóródott égi tünemény

................megvakít épp csak

annyira, hogy varázslatként

...............éld át a távoli tűz

közeli sugarában

................ragyogó szív-ív

földbarnává szelidült

......................írisze

benned látott csodát

..................siratnak megvakult

kopasz fák

...................avarban rothadó

lehullott gyümölcsei