Játszi könnyűséggel siklik belém közönyöd hímtelen tőre

míg alant vérem porral keveredve gúnyt szór szemeimbe:

Magam teremtettelek

Lelkemből ruháztalak, hogy ne fázzak,

Ajkaid közé mámort rágva kívántalak,

hogy ne éhezzek, csak érezzem édes ízedet

De soraidból kihullott nevem,

és kellene szégyellnem, hogy sem büszkeség

sem dac erőt nem vesz a szívemen

csak pillanatig, csak addig!

Majd tőröd egy laza mozdulattal

újra megfordul bennem.