leveleink lombja között
............... feszülve szűrődött
szürke szemeidbe
.................forró égitestem
selyemszalagon hevített
.................üvegpora aranyként
szóródott égi tünemény
................megvakít épp csak
annyira, hogy varázslatként
...............éld át a távoli tűz
közeli sugarában
................ragyogó szív-ív
földbarnává szelidült
......................írisze
benned látott csodát
..................siratnak megvakult
kopasz fák
...................avarban rothadó
lehullott gyümölcsei
beszűrődő fény
2011.10.08. 10:21
Címkék: fény elmúlás varázs
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szaboada.blog.hu/api/trackback/id/tr293287092
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
koszredamusz 2011.10.16. 23:36:02
Azt hiszem, hogy értem. Szép.
szabóada 2011.10.17. 11:43:15
koszredamusz, te még élsz? rég nem jelentkeztél. :) köszi, örülök, hogy tetszett és szépnek érzed.