Játszi könnyűséggel siklik belém közönyöd hímtelen tőre
míg alant vérem porral keveredve gúnyt szór szemeimbe:
Magam teremtettelek
Lelkemből ruháztalak, hogy ne fázzak,
Ajkaid közé mámort rágva kívántalak,
hogy ne éhezzek, csak érezzem édes ízedet
De soraidból kihullott nevem,
és kellene szégyellnem, hogy sem büszkeség
sem dac erőt nem vesz a szívemen
csak pillanatig, csak addig!
Majd tőröd egy laza mozdulattal
újra megfordul bennem.