Torzóm befogadó gombszemvilág
Messzehajló idők fekete köpenyed
Érzésekbe hulló jégszilánk
Vállaidra súlyosodó árnykabát
Réveteg
Prizmán áttört fényjátékos
hovatűnő víztiszta mosolyod
láthatatlanba burkolódzott
Fekete-fehér szív-ármány
Kinn az eső, benn a szív
zuhog
Gazdátlan torzómra
fenyegetőn tátong
a minden tökéletlent elnyelő
fekete lyuk.