Hullámmá verődött szavak
kúsznak cserepes ajkaim felé
parttalan
Otthontalan szócsordulásom
csapódva meredek sziklafalon
lendület-vesztve zúdul vissza
az origó mélyfekete egére
De látó szemeid kék tengerén
felragyog reményem
krisztuskereszten
Fogadd szívedbe szóra-
s csókra nyíló szám
míg otthonra talál
a betűtársadalom
ritmusra duzzadó ajkán.
