Az ígéret:
álmot bont,
földhöz köt,
hamuvá porlaszt a mában,
jövőből színes álmot lop.
Hazug magát áltató
öldöklő álom-zárszó.
Ne ígérj,
csak álmodd, hogy
veled álmodom!
Hozzám simulsz,
de nélküled
nélkülem
talál a hajnal.
Tett-telen
sötét neszezésben
hallani vélt hangod
sejtelmes ködön át halljam!
Tovább él a kimondatlan.
Hullámmá verődött szavak
kúsznak cserepes ajkaim felé
parttalan
Otthontalan szócsordulásom
csapódva meredek sziklafalon
lendület-vesztve zúdul vissza
az origó mélyfekete egére
De látó szemeid kék tengerén
felragyog reményem
krisztuskereszten
Fogadd szívedbe szóra-
s csókra nyíló szám
míg otthonra talál
a betűtársadalom
ritmusra duzzadó ajkán.
