Fényed felé fordítja
fejem az éhség,
hogy tüzed simogasson,
kíváncsi szemeim
nyitogatom
feketén feléd,
hogy arcom
tenyerébe simulva
kapjon
fényt,
édes szerelmes
szőlőcukorért,
s hozzád egyre
közelebb bújok,
míg szirmaimat
lágyan,
táblaágyon bontogatod,
végül
telt szemeimmel
előtted
hálával meghajlok.
fejem az éhség,
hogy tüzed simogasson,
kíváncsi szemeim
nyitogatom
feketén feléd,
hogy arcom
tenyerébe simulva
kapjon
fényt,
édes szerelmes
szőlőcukorért,
s hozzád egyre
közelebb bújok,
míg szirmaimat
lágyan,
táblaágyon bontogatod,
végül
telt szemeimmel
előtted
hálával meghajlok.