Éjpaplan alá kúszó érintése a vágynak
emlékedbe zár, de feloldozást nem vár,
hisz a kapott, akkor, a pillanat erejében
mindent adott, nem hagyva a holnapnak
tartalékot, nehogy a majd, ellopja mit
csak a ma adhat, hogy késlekedésében
visszakérje, mit a tegnapban a tapasztalattól
megfosztásra ítéltetve, az idő eddig halasztgatott...
..végre eléd tárta,
mit addig álszemérmes szűzi mosollyal őrzött,
már a befogadás örömébe vet..
...Csak tarkómon felfutó bizsergés mi most
emlékezésre ébresztette az éjfelet.