Szabó Ada poéta

féltékeny
kísértet követ
közeledő lépteidben
lüktet sír
talpad alatt
veled jár
mint
a láthatatlan
halál

körbelengő
kénes lehelet
pupilláimon át
szívembe vág

összecsuklom

tehetetlenül nézed

és győz

a tekinteted
távolba feszítő
kísértet

Kéretlenül felélesztett
tudat
öldököl
képzeletbeni álmot,
nem a játék lépi át
a határokat.
Kimondott direkt
gondolat
nedves szárnyai
bábjából kilehelt
torzulat.
Porba hullott
égbekiáltó
szelíd szó
fedetlenül
sor végére
kullog.
Bölcsességben
birtokolt
karon ringó
titok
éli túl a holnapot.
Jobb, ha a szemérmes
szavak
szép játéka
incselkedőn búj
rejtelmes vallomásba.
Gordiuszi csomót boncoló
gyilkos tudatra
lesújt
a társasjátszma
kétélű baltája.