|
Hátamon lángol a múlt
láthatatlanba húzva
a lábaimon járó puha
aszfalt vonalait.
Nem ismerem helyét az időnek,
s míg az elhajlott tér
hamut hord lábnyomaimba,
hangtalan jár előttem az élet.
láthatatlanba húzva
a lábaimon járó puha
aszfalt vonalait.
Nem ismerem helyét az időnek,
s míg az elhajlott tér
hamut hord lábnyomaimba,
hangtalan jár előttem az élet.