Másodpercekbe sűrűsödnek
ujjaim közt szétmálló emlékek.
Karjaim ernyedtek, nem nyúlnak vissza,
nem kérnek még többet,
szebb szavakra cseréltem a lelkemet.
Halottaimból táplálkozva
révedek temetői pusztaságon,
Felkacagó csontvázlátomásokkal
mégis felnevetek,
de lábamba kapaszkodik az eleven kéz,
felhangzik a pokoli énekkar,
s én újranézem az élve temettetést.
ujjaim közt szétmálló emlékek.
Karjaim ernyedtek, nem nyúlnak vissza,
nem kérnek még többet,
szebb szavakra cseréltem a lelkemet.
Halottaimból táplálkozva
révedek temetői pusztaságon,
Felkacagó csontvázlátomásokkal
mégis felnevetek,
de lábamba kapaszkodik az eleven kéz,
felhangzik a pokoli énekkar,
s én újranézem az élve temettetést.